Üdvözlet kedves drifterek!
Kezembe került Hunter S. Thompson kult-könyve, a Félelem és Reszketés Las Vegasban (továbbá F&RLV mert hosszú a cím). A szerzőről tudtam, hogy a Rolling Stone magazin újságírója volt, a gonzo újságírás előfutára és munkássága a Pokol Angyalai motorosbanda 70-es évekbeli riport cikkeivel indult be, szóval érdekes figura.
A könyv, igen, a Terry Gilliam féle Johnny Depp film alapja, szóval akik látták a filmet, azok biztosan nem olvassák el a könyvet, viszont ez kapitális hiba! Meggyőződésem, hogy a könyv maga egy sokkal részletesebb anyag a filmnél, ami valljuk be főleg a drogos kalandokra és a LV-i látomásokra van kihegyezve.
3+1 pontban foglalnám össze miért érdemes ezt a könyvet elolvasni és miért adtam neki 5/5 pontot.
1. Gonzo nyelv
A gonzo újságírás, kb. azt jelenti, hogy a nagyon formális, forráshű és tényeken alapuló institucionális újságírói practice-ekhez képest, főleg érzelem, humor (szarkazmus), képek és szimbólumokra épülő beszámolókat részesít előnyben, melyek szórakoztató jelleggel inkább személyes élményeket és benyomásokat írnak le. (definíció a wikiről lejjebb)
Gonzo journalism involves an approach to accuracy that concerns the reporting of personal experiences and emotions, in contrast to traditional journalism, which favors a detached style and relies on facts or quotations that can be verified by third parties. Gonzo journalism disregards the strictly-edited product favored by newspaper media and strives for a more personal approach; the personality of a piece is as important as the event or actual subject of the piece. Use of sarcasm, humor, exaggeration, and profanity is common.
Ez a nyelv, ami ma már szerintem minden szórakoztató újságírói oldal vagy blog alapja (vice, buzzfeed, dailybeast, 444.hu, rolling stones, pesti srácok, minden blogger, podcaster, etc.), ezért is könnyűvé teszi az olvasást. A szerző rövid, mindennapi nyelvezetű fejezetekkel írja le profánul, de hajszálpontosan a hajmeresztő helyzeteket, amibe a drogos kalandok során kerül, így kb 5 nap alatt kivégeztem a 240 oldalas könyvet. (sokszor nevetve)
2. Drogos szubkultúra ábrázolása
A film alapján mindenki a drogok (az LSD meg a meszkalin trip-ek) pozitív oldalát látja, azonban nem véletlen, hogy a címben félelem és reszketés szó van. A drogok csak a könyv feléig komikusak, utána átmegy az egész mű egy olyan félelmetes valóságleírásba, amiért megértjük valójában miért is kurva szar drogos junkie-nak lenni. Paranoia, skizofrénia, agresszió, hányás-fosás-izzadás, a személyes kapcsolatos teljes leépülése, drogos hazudozások, menekülés a törvény elől, adósságok elől, és a többi. Az kvázi leírhatatlan miért tökéletes oktatóanyag ez a könyv és miért lehetne kötelező olvasmányok vagy drogfelvilágosítások alapja.
3. Korrajz a 70-es évekről
A hippi korszak vége, a vietnámi haború, Nixon és az Új Világrend születésére datálható a könyv, ami nyelvezetével és egyes gondolataival (strukturális rasszizmus, west coast east coast, városi liberális értékrend vs vidéki Mid-West értékrend, stb.) ma is aktuális lehet. Láthatjuk miből lett a mai 2021-es cserebogár, mi a politikai vagy eszmei iskolák alapja. (ezt tréfásan megfigyelhetjük a drogok esetén is, míg ugyanis a főhős LSD és meszkalin és éter cuccokat használ, a junkie-k közé kezdenek betörni a nyugtatók és a kokain is, ami miatt a főhős egy hippie relikviának érzi magát)
+1. Szórakoztató faktor
Mint már említettem, a művet 5 nap alatt olvastam el, mert annyira jól meg volt szerkesztve és a gonzo nyelvezete miatt annyira szórakoztató/félelmetes volt. Mint már említettem, de még egyszer aláhúznám, ennek vagy kötelező olvasmánynak kellene lennie, vagy felvilágosító tananyagnak miért nem szabad a drogok feneketlen tavában megmártózni.
Kulcsszavak: Netflix helyett | Gonzo | 70-es évek USA | Drogok | Las Vegas | F&RLV film | Hunter S. Thompson
Mr David ajánlása: Ajánlott olvasmány
Osztályzat: 5/5
