Greetings drifters!
A mai könyvajánló tárgya Viktor Pelevin: Titkos pillantások a Fudzsi-hegyre.
Érzésem szerint Viktor Pelevin régóta a kortárs regényművészet egyik úttörője, kb. olyan, mint Chuck Palahniuk orosz counterpartja. Történetei belemenősek, vulgárisak, az abszurd és a reális határmezsgyéjén mozgó tanulságos mesék. A mese szó itt fontos, ugyanis a történetek a valóságost vegyítik a meseszerűvel, és ezt az abszurd fordulatokkal spékelik meg.
Figyelem a kritika nyomokban spoilert tartalmaz
Ez a könyve (továbbiakban TPaFh) jól illik abba a sorba ami a P Generációval és az Ananászlét a szépséges hölgynek című novelléskötetével magyarul megjelent. A TPaFh két főtörténetszálra osztható (1) orosz oligarchák unalomba hajló, önpusztító luxusa, (2) egy szép nő (aki inkább játékszer) kiöregedése és a titkos, mágikus utakon való feminista harcossá válása (kvázi coming-of-age története).
A kapcsolodási pontot a két szál között az egyik oligarcha (Fjodor) és a szép nő, mint toygirl (Tatjana) ambivalens kapcsolata testesíti meg: Fjodor és Tanya együtt jártak általános iskolába, csak akkor még Fjodor ugye nem volt oligarcha és Tanya meg túl szép volt hozzá, így útjaink nem találkoztak (Fjodornak nem osztottak lapot). Aztán Fjodor gazdag lesz (nem csak gazdag, kőgazdag oligarcha), Tanya pedig az idő (és sok értelmetlen párkapcsolat) múlásával veszít szépségéből, és hát eljön az idő, amikor találkozhatnának, de a könyv klasszikus, pelevini csavarja (ami az oligarcha szálon buddhizmus, míg a női szálón mágikus feminizmus) közbe szól.
Ezen utóbbi valójában a könyv magja. A buddhista kontra mágikus feminista szembenállás, a realista szálak abszurddal, szürreálissal való ötvözése.
Az oligarcha szál a buddhista magick-re fókuszál (amit manapság minden wellness guru a vesénkig szajkóz): az oligarcháknak (3-an vannak, including Fjodor), unalmas az életük, nem boldogítja őket se a Forbes lista, se a kokain, se a kurvák, így új szolgáltatást akarnak igénybe venni. Egy Damian nevű orosz fickó startupjába fektetnek, a Fuji-(e)-be, ami lelki szolgáltatásokat nyújt. Mindjárt az első szolgáltatás az ún. 'Pompeji-csók', ami egy beteljesületlen vágy (vagy Fjodor szemszögéből sérelem) újrakontrollálását és diadalmas elengedését jelenti. Itt jön a képbe Tánya, ugyanis Fjodor férfiú büszkeségét bántja, hogy anno Tányecska nem lehetett az övé. Sok pénzzel rekonstruálják egy diákkori nyár részleteit, Tányát beszervezik, aki kicsit meghízva, átlag életet élve azt hiszi Fjodor megakarja kapni és oligarcha feleség lehet, de ahelyett, hogy ez történne és főhőseink ellovagolnának a naplementében, Fjodor (szatírként) megmutatja meztelen bájait a nőnek, mit hagyott ki (spoiler semmit) és elrepül diadalmasan és elégedetten a helikopeterével, helyrehozva múltbéli sérelmét (a hely megtisztult after Ace Ventura).
Innen bomlik szét a két szál (oligarcha vs Tánya útja), és a hozzáadott aromás fűszerek kellemes kompozíciót adnak az egész könyvek.
Az oligarchák pár alapszolgáltatás után (lásd a Pompeji-csók és a többi) a legdrágábbat, a buddhista megvilágosodást veszik meg, ami kvázi az űrturizmus szellemi a megfelelője. Felbérelnek szerzeteseket Burmából és egy eszközzel (két sisak és a nagy know-how az agyi frekvenciák másolása - mint valami rajzfilmben, de a sztori szempontjából a technológia mellékes) a dhzsánákba, azaz a buddhista felvilágosodás magasabb szintjeibe kirándulnak, mintha csak egy serpa hátán másznák meg a Mount Everest-et. Minden jól halad, a leírások és a buddhista tudatdimenziók csodálatos kavalkádja tárul a szemünk elé, csakhogy az oligarcha barátaink (akik korrupción, emberölésen és drogokon/kurvák kombóján élnek), ezzel nem elégszenek meg és tudatlanul dolgokat kezdenek csinálni a dzshánákba, ami karmikus törést eredményez és a dolgok széthullanak: a szerzetesek elhagyják őket, ők pedig a tudatukkal olyan szinteken ragadnak, ahonnan nem tudnak se leereszkedni, se felmászni, ugyanis nem tudják, hogyan kell. Damian, féltve a saját életét, egy sor ötlettel áll elő, hogyan lehet a buddhizmus szerint is elveszíteni ezt a megvilágosult szintet és visszahullani a jól ismert kokain-kurvák-luxusjachtok világába, de ez csak nagy nehezen megy (sőt nem is igazán a történet vége szemponjtából)
A másik szálon, Tánya, kiábrándulva a világból és abból, hogy a szépség múlandó (azaz a férfiaknak csak addig kellett még fiatal és szép volt), elindul egy feminista vonalon. Egy öreg férfi (névtelen irgalmas szamaritánus és egyben a feminizmus triggerelője ad absurdum) ajánl neki egy nőt, hogy látogassa meg, ha a világ kitolt vele és ő így tesz. A Moszkvában élő Giselle, egy transzgender nő (aki már férfi testépítő), beavatja a harcos feminista mágia rejtelmeibe. A faszmocskok, ahogy ő nevezi, usque 10 ezer éve lerombolták a matriarchátust és patriarchátust hoztak létre a helyén. A nőnek nem maradt más, mint a szépsége, ez tulajdonképpen az eszköz a tulajdonlásra vagy a tudásra, de minden más aspektusból szemlélve kiszolgáltatott. Giselle és a szellemi körének (alias vadásznőknek vagy iguánknak) a célja, hogy visszaállítsák a matriarchátust és ezt mágikus harccal teszik: a Szent Iguána (hangozzék bármilyen gagyiul), révedések révén elérhető és legyőzvén kérhetik a nők tőle a havi menzeszük megszüntetését és a vaginájuk (itt, mint univerzális teremtés szimbóluma) szabad használatát. Tanya bejárja ezt az utat és iguána lesz (egy másik szereplő Clarissa/Claire segítségével) és képes mentális/spirituális dolgokra, ahogyan a buddhista szerzetesek (de míg a buddhisták az elmével, addig az iguánák a vaginájukkal). Ebben a mentális dimenzióban erősödve végül kiveti a mentális horgát (pussyhook) Fjodorra, akit a vaginája rabszolgájává tesz (de ezzel együtt megmenti Fjodort a dzshánák közt rekedtségtől és a valóság minden pillanatban való széthullásától)
Összességében, szerintem nagyon szórakoztató a könyv. Az oligarcha szál, szemünk elé tárva az oligarchák fényűző, de unalmas luxuséletét és megfűszerezve azt a buddhizmussal és a felvilágosult tudati szintekkel, érdekes kombót alkot, de ahogy nem lehet a csúcsot más hátán megmászni, úgy ez a karmikus út a fentebbi dimenziókba is szükségszerűen annak az áldozata lesz, amiért az oligarchák oligarchák: aggresszió, esendőség, paráznaság és kivagyiság. Az oligarchák maguk rombolják le ezt a kirándulást és megakasztják magukat (örökre) a szintek között. Ezzel szemben Tányecska, aki csak egy férfiúi játékszer, a szép nők életciklusát járja be: míg fiatal sok az udvarló, (bandita a könyv szerint), körülzsongják és elhalmozzák figyelemmel (mint egy élő attention economy), majd amikor a bőség évei elmúlnak, a szűkösek visszazüllesztik őt a normális életbe: a férfiakat nem érdekli, elhízik, normális pasit akar találni, online ezoterikus kurzusokat vesz és van egy nappali customer care állása. Végső soron teljesen bizonytalan magában és az ún. patriarchátus képeiből felépítve magát szükségszerűen boldogtalan. Ezt ellensúlyozza a vagina-mágiával (ami egy ponton a könyvbe a fekete lyukak és a nagy bumm szülője) és rabszolgasorba hajtja a mentális hajótörött Fjodort és a vagyonát, és a könyv egy happy end nélküli végkifejletben kulminálódik, olyanban, amilyen maga a mese is íródott: abszurdan realisztikus és reálisan abszurd.
Kulcsszavak: Netflix helyett | Könnyed olvasmány | Feminizmus | Buddhizmus | Orosz kultúra | Érdekes story
Mr David ajánlása: Ajánlott olvasmány
Osztályzat: 5/4.5 (de elfogult Pelevin irányába)
